II. Fejezet - 19. Rész

/ Eleanor szemszöge /

- Jól vagyok - mondom lihegve.
- Határozottan nem vagy jól.
- Azt hiszem, túl sokat ittam - mondom bűntudattal. - Nem bánod, ha mi most nem...?
- Természetes, hogy nem fogunk semmit sem csinálni - bólint Tom. - Ha nem hánytad volna szét a házam, akkor sem csináltunk volna semmit.
Nevetni kezdek és közben sírni, ha belegondolok mit is tettem. A gyomrom megint bukfencezni kezd, mire öklendezni kezdek, de már semmi sincs a gyomromban, így nem tudok hányni.

A csaphoz megyek, hogy megmossam az arcom, közben Tom a kezembe nyom egy fogkefét.
Elmormogok egy köszönöm, majd fogkrémet nyomok rá és megmosom a fogam. A számban több perc sikálás után is érzem a hányás ízét, ami arra késztet, hogy megint öklendezni kezdjek.

- Minden rendben? - simít végig a hátamon.
Megrázom a fejem és a könnyeimet törölgetem. - Sajnálom.
Bólint és homlokon csókol.
- Hozok neked ruhát, amiben alhatsz.

Pár perccel később egy pólóval és egy boxerrel a kezében tér vissza.
- Azt hiszem jó lesz rád - mutat az alsóra, aztán elneveti magát. - A mosásban kissé összement...
Aprót bólintok, aztán elveszem a kezéből a ruhákat. - Köszönöm.

______________________________

- Soha sem hittem volna, hogy azok után, ahogy a Talkban táncoltál, nem akarsz velem lefeküdni - motyogom Tom mellkasába. 

Az ágyában fekszünk, s hiába van sok hely, mi egymásba vagyunk gabalyodva. 

- Soha sem hittem volna, hogy egy nő tud így táncolni - kuncog. - Komolyan Emily, teljesen kihoztál a sodromból. 

- Nem hiszem, hogy erre én képes lennék. 

- Pedig de - mondja. - Soha sem táncoltam még így senkivel. 

- Nem?

- Nem. Én leginkább az a pultnál ülős, várakozós fél vagyok. Várakozok a ' boldogan éltek, míg meg nem haltak' kapcsolatra. 

- Hű - nevetek. - Le vagyok nyűgözve. Ilyen férfi még létezik? 

- Nem sok - mosolyog önelégülten. - Szóval én még soha sem csináltam ilyet nyilvános helyen, nővel. 

- Miért? - húzom fel  a szemöldököm. - Ki csinált?

- A bátyám - rántja meg a vállát. - Állandóan ezt csinálja.

/ Lizzie szemszöge / 

- Laksz itt valakivel? - kérdezem reménykedve, hogy a válasz igen. Legalább akkor túlélném ezt az estét valahogy. 

- Igen. 

IGEN!

- ... az öcsémmel - mondja hanyagul. 

NEM!

- De nyugi, nem fognak zavarni. 

- Fognak? - kérdezem. - Többen vannak?

- Ó, nem - nevet. - Csak egy öcsém van. Viszont gondolom már hazajött és nem is egyedül, mivel láttam a kocsiját a felhajtón.

_________________________________________

 Megfogadtam, hogy nem fekszem le senkivel. Akkor tulajdonképpen mit is csinálok?

- Maradj egy helyben - súgja a fülembe Beau, majd a kezével az ágyhoz szorítja a csípőmet.
Ujjai szorgosan cirógatják az ágyékom és ahogy egyre lejjebb halad, képtelen vagyok teljesíteni a kérését.

- Shh - csitít, újra lenyom az ágyhoz. 

A jobb keze az ágyékomon van, erősen nyom az ágyhoz, míg bal kezével a combom belső részét simogatja. Az ujjai belém siklanak, mire hangosan felsikítok és ficánkolni kezdek. A csípőm szinte magától mozog, a számat pedig akaratom ellenére is nyögések hagyják el.
Ki-be húzogatja ujjait, pumpálja őket, közben ajkával a nyakamra tapad. Olyan intenzitással csinálja ezt az egészet, hogy kis híján megőrülök. Annyira erőszakos, mégis észbontó. 

- Ez így nem lesz jó - súgja a lihegő számba, aztán egy gyors mozdulattal kihúzza az ujjait belőlem. 

- Kérlek... Beau...

- Meg kellene tanulnod hallgatni rám - mondja halkan, mintha valami titok lenne. 

Aztán egy pillanat múlva már hason fekszek az ágyon, a keze pedig a combom és a fenekem találkozásánál csattan. 

- Beau! - sikítom, és ficánkolni kezdek, hogy kiszabaduljak a fogásából, de a lábamnál fogva visszahúz, és újból egy nagyot csap a hátsómra. 

- Minden egyes mozdulatnál újat kapsz! - súgja fenyegetően. - Maradj nyugton, Amanda. 

Egy újabbat csap rám, én pedig kővé dermedek, még a kicsorduló könnyeimet sem törlöm le. 

- Látod, bébi? - dorombol. - Megy ez neked. 

Szembe fordít magával, az ölébe ültet.  Az ujjaival az arcomat cirógatja, letörli a könnyeimet, majd végigcsókolja a bőröm minden centijét. 

Aztán a következő másodpercben már bennem van és eszeveszett gyorsan mozog. Az ajkai a bőrömön vannak, és minden lehetséges helyen szívni kezdi.  De annyira hihetetlen érzés az, ahogy bennem siklik,  hogy eltekintek ettől a dologtól. 

- Te jó ég! - kiáltok, s közben darabokra hullok a kezei közt. Megannyi szitok szót elmormolva ő is követ, pár perc múlva pedig egymás mellett fekszünk, kifáradva. 

- Tessék - rak mellém el hosszú pólót, amit a fiókjából vett elő. - A fürdőben a polcon van tiszta nadrág és törülköző. 

- Köszönöm - mondom, majd egy csókot nyomok az ajkaira. 

Gyengéden elmosolyodik. 

- A nappaliban pedig van egy megágyazott kanapé, amin alhatsz. Jó éjt, Amanda!

Mi a franc?