II. fejezet - 1. rész

 

 

 

Sziasztok!

Meghoztam a második fejezet első részét, remélem tetszeni fog.
Ha bármi kérdésetek vagy mondanivalótok, ötletetek van, nyugodtan írjatok.
Aki még nem tette, csatlakozzon a facebook csoporthoz, hogy több információhoz jusson és értesüljön a részekről.
Csók, Doth Lee Xx

 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

A szívem a torkomban dobog. Most vagyok először külföldön és ez nem is lenne rossz dolog, ha nem életeken kioltani jövünk.
Harry most is szorosan fogja a kezemet és a repülőtér előtt várakozó taxik egyikébe szállunk.
Az úti célja minden bandának más. Mivel nagyon sokan vagyunk, ezért minden megyébe tíz banda megy. A mi csapatunk és egy valag ismeretlen banda is Westmeath-be megy. Ezen kívül a szokásos Mario - Kellan - Edna felállás is velünk tart.

- Hová megyünk? - kérdezem Harrytől, aki mereven maga elé bámul, ahogy a kocsiban mindenki más.
- Mullingar-be - válaszol hidegen, rám sem nézve és tudom, ha így fog viselkedni akkor pillanatok kérdése és hiszti rohamom lesz.

Próbálom lenyugtatni magam, lassan beszívom a levegőt, aztán kifújom.
Körülbelül fél óra múlva a taxi egy tégla építésű, szürke ház előtt áll meg. A felhajtón egy piros autó áll. A ház ablakain nem lehet belátni, narancs sárga függönyökkel van elrejtve.

Mindenki sorban kiszáll a taxiból, Harry a kezét nyújtja, hogy kisegítsen, amit el is fogadok. Csak most látom, hogy mögöttünk is van egy sárga autó, amiből Edna, Mario és Kellan száll ki.

Niall a saját csomagjaival a vállán az ajtóhoz fut, és szó szerint a csengőre fekszik. Az ajtót egy férfi nyitja ki, messziről is látom, hogy a szeme rikító kék.
- Légy kedves - súgja a fülembe Harry, aztán magához húz és elindulunk a házba.

- Helló Bobby - szól hangosan a rikító szemű férfinak Harry, akin még mindig Niall csüng. Gyengéden eltolja magától, köszön Harrynek, majd rám pillant.
- Kihez van szerencsém? - kérdezi mosolyogva. Az arca piros pozsgás, ősz és barna borosta díszeleg rajta. A szeme közelről még vakítóbb és ahogy Niall mellette áll, észreveszem, hogy hasonlít rá.

- Lizzie Miller - nyújtom a kezem, ő pedig határozottan, de nem erősen megfogja és megrázza.
- Bobby Horan.
Újból a mellette álló Niallre pillantok, aki kissé elmosolyodik, mire én is így teszek.

__________________________________________

- Kiket keresünk? - kérdezi Bobby. 

A nappaliban ülünk és mivel nagyon sokan vagyunk, ezért elhúztuk az asztalt, és páran a földre telepedtünk le. 

Én Eleanor és Perrie között ülök, hátamat annak a fotelnak támasztva, ahol Harry ül. Kezei a vállamon és a nyakamon vannak, gyengéden cirógatja a bőrömet. 

- Azokat az embereket, akiken 5Sos tetkó van - mondja Harry. - Négy függőleges vonal, egy vízszintessel középen áthúzva.

- Mennyire kell számítani? - érdeklődik újból. Nagyon lelkes. 

- Százak - válaszol Louis. - Ezrek. Nem tudjuk pontosan. 

- Szóval bárkin is legyen a tetkó, halálba vele? - összegzi a dolgokat Bobby, miközben ránk néz. 

- Pontosan. 

- Benne vagyok - vigyorodik el, majd feláll és az összes fiúval öklözik. Igen, Ednával is. 

Miután mindenki lenyugszik, a szoba közepére toljuk az asztalt és körbeüljük. A hely még most is kicsi, így egymás hegyén-hátán vagyunk. 

Bobby egy térképet terít le az asztalra, és egy tollal a kezében mutogatni kezd. 

- Ez itt az az iskola, ahova Niall járt - mutat egy pontra és bekarikázza. - Lányok, ti ide járhattok, itt nincs elhurcolás. 

Az elhurcolás szótól a gyomrom görcsbe rándul. Nem bírnám ki, hogy még egyszer ezt tegyék velem. 

- Az edzőteremben, egy könyvesboltban, az iskolában és egy gyorsétteremben találtam állásokat - folytatja és miközben beszél előhúz a zsebéből egy papírt. - Az iskolába matek és testnevelés tanárt keresnek, a könyvesboltba eladót, az edző teremben takarítót, a gyors étterembe pedig pultost. 

- Stoppolom az edző termet - teszi fel gyorsan a kezét Zayn. 

- Könyvesbolt - mondja Louis és ezek után mindenki bekiabálja, hogy mit akar csinálni. 

Edna a gyors éttermet, Liam pedig a testnevelés tanárt választja, így Harrynek marad a matek tanár szerep. 

- Menni fog - rántja meg a vállát, majd végigsimít az enyémen. 

- És ti? - kérdezem Mariora nézve, aki legyint egyet. 

- Tele vagyunk pénzel.

- Mi majd csak járjuk az utcákat és gyilkolászunk - vigyorog Kellan, de egyből lehervad a mosolya, mikor El a megüti. Most rajta a sor, hogy vigyorogjon és Louis felé fordulva lepacsizik vele.
Jó páros.

- Niall, neked szereztem állást a hentesnél, ahol én dolgozok - mondta Bobby, Niall pedig bólintott. 

Miután mindennel kész vagyunk, megvacsorázunk, aztán pedig a tévén valami filmet nézünk.
Bár egyáltalán nem érdekel az akció film, mégis jól érzem magam.
Rég voltam ennyire barátságos és otthonos környezetben. A hideg és régi palotától a nemlétező szőrök állnak fel a hátamon. Nem szeretem azt a helyet. 

A film vége után mindenki felmegy az emeletre. 

- Kösz, hogy ellátsz minket Bobby - veregeti meg a hátát Harry. - Nyugi, nem leszünk sokáig a nyakadon. 

- Maradjatok ameddig akartok - rántja meg a vállát. - Legalább színt hoztok az életembe. 

- Mi van itt? - emeli fel a hangját Harry, mikor az emeleten lévő ordibálásra lesz figyelmes. 

- Nincs elég szoba - sipákol Edna, kezével a majdnem kopasz fejét fogja. 

- Akkor lent alszol - rántja meg a vállát Harry. 

- Neeeeee - ordít még hangosabban, amitől majdnem szétszakad a fejem. 

- Rendben - lép közénk Niall. - Fent hatan fértek el,de itt alszik Apám is. Lent a kanapén van két hely és  földön többen elférünk. 

Végül Edna, Mario, Kellan, Bobby, Perrie és Zayn maradt fent, lenn pedig Én, Harry,Niall Liam, Louis és Eleanor vagyunk. 

Köztünk is kisebb vita alakult ki, hogy ki aludjon a kanapén, így megszületett a legjobb megoldás: senki.
Mind a földön alszunk.
Balra tőlem Harry, jobbra pedig El fekszik, mellette Louis utána pedig Liam és Niall.
Szerencsére fürdeni tudunk, így egy gyors tusolás után már a hálózsákokban is voltunk. 

- Fura lesz megint iskolába járni - kuncog halkan El, egymással szembe fordulva beszélgetünk. 

- Én is kihagytam egy hónapot - suttogom - De neked akkor is könnyebb lesz.

- Mindig is utáltam a sulit. 

- Dettó - mosolygok. 

- Most már kuss legyen - dörmög Liam gorombán. Lebiggyesztett ajakkal nézünk egymásra Eleanorral, aztán elfordulunk, hogy tudjunk aludni. 

De én nem tudok. 

Bár a szívemet melegség járja át, a testemet nem. Hideg van. 

- Rohadt hideg van - suttogom. 

- Mikor lettél ilyen kulturált? - kérdezi szarkazmussal a hangjában Harry, de mikor felemeli a takaróját, tudom, hogy nem dühös. 

Felállok, és befekszek mellé, a testünket körülöleli a hálózsák gumis anyaga.

- Az elmúlt egy hónapban. 

 A testem kezd felmelegedni Harry hőjétől, és hogy gyorsabban sikerüljön, teljesen hozzá simulok. 

- Lehet, hogy ezt nem akkor kellene csinálnod, mikor rajtunk kívül még négyen fekszenek itt - duruzsolja a fülembe, és elpirulok, ahogy megérzem mire gondolt.